Szabadság:):):)

2010 július 29. | Szerző: memphis05 |

 Köszönöm mindenkinek, aki drukkolt nekem.

Megfogadtam a tanácsot, először azt mondtam el, hogy miért nem tudok
kórházba menni, soroltam az érveket a gyerekeket, az állatokat, anyám
nem létező betegségét.

Aztán elmondtam neki mindent.

Még a hűtővel való ordibálást is.

Rámmosolygott, és megkérdezte, hogy abbahagyta-e.

Mondta nem, erre még mindig mosolyogva mondta, hogy na látja, ezért nem érdemes kiabálni vele.

A Floxetet teljesen elvette, viszont a Ketileptet újabb 150 mg-mal emelte.

Így már 750 mg-ot szedek belőle.

A Xanax, és a Lamolep maradt a régiben.

Velem tök rendes volt, mint mindig, viszont volt valami, ami nem tetszett nekem.

A kartonozóból felszóltak, hogy van egy beteg, akinek nincs időpontja.

Kérdezte a doki, hogy mentővel jött-e.

Mondták, hogy nem.

A doki: Mi baja van?

Asszisztensnő: Rosszul van a gyógyszereitől.

Doki: Na jó küldjék fel, de nem biztos, hogy sorra kerül, mert én most megyek ebédelni.

Ezt tök sz*r volt hallani, mert mit csináljon az a szerencsétlen, ha sz*rul van.

Mondjuk, az elején, amikor a kis adag Ketilept nem használt, én telefonon hívtam fel, hogy rosszul vagyok.

De ennek a szerencsétlennek ki tudja, mi baja van, és azért jött időpont nélkül, mert segítségre van szüksége MOST.

Mert MOST van rosszul, MOST nem jók a gyogyijai.

Nem tudom, végül fogadta-e az áter.