08.25.

2010 augusztus 29. | Szerző: memphis05 |

 Tegnap este megint elszabadult a pokol.

Anyám jött a nagyfiammal este 9 körül, és ekezdtek ordítani.

Anyám mindenkivel ordított, f.-el, és velem is.

F. nem tűri ezt, és ő is visszaordított.

Addig bírtam amíg anyám elment, de akkor már rég elkezdődtek a testi tünetek.

Berohantam a szobámba, és kapartam a falat.

Nagyon bőgtem.

Aztán már nem bírtam tovább.

Remegett a kezemben a penge.

Vágtam.

Újra és újra és újra.

Utána kezdtem megnyugodni, de meghallottam a gyerekek apjának a
hangját, aki ordított, egy pofon csattanását is hallottam, bőgést.

Bennem újra elkezdődött, de még erősebben.

Sokáig vágtam, és nagyon sokat.

Kaszaboltam, ahol értem.

Aztán az üresség.

Ültem a földön, és bámultam.

Egyszer bejött f., azt mondta, úristen, de nem fogtam fel, miért mondja.

Körülnéztem, és hihetetlen volt a látvány.

Azt a nagy vértócsát én csináltam.

Aztán lefeküdtem.

Nagyon fáztam.

Kaptam téli, meleg takarót.

Hirtelen anyám hangját hallottam a kapu felől, meg sikítást, bőgést.

A fülemre tapasztottam a kezemet, de f. mondta, hogy nincs semmilyen hang, haluzok.

Aztán elaludtam.

Éjszaka ki kellett mennem a mosdóba.

A falak furcsán hullámzottak, majdnem elestem.

Keményen haluztam.

De ez a stessztől volt.